Mire jó a rehabilitáció?

Rehabilitációnak nevezzük az optimális anatómiai forma és fiziológiai funkcionalitás visszanyerését. Maga a szó a latin re– és habitare tagokból áll, melynek szó szerinti jelentése nagyjából az, hogy „újra megfelelő legyen”.

A rehabilitációs folyamatot azon céllal fejlesztették ki, hogy minimalizálja az akut sérülések és krónikus betegségek okozta veszteségeket, illetve elősegítse a felépülést és maximalizálja a funkcionális teherbírást és teljesítményt. A mozgásszervi balesetek a sport elkerülhetetlen velejárói. Közülük is a futball rendelkezik a legnagyobb számú súlyos balesettel, szorosan követve a gimnasztika és jéghoki által.

A sportolás közben elszenvedett szövetsérüléseknek két fajtája van: a mikro- és makro-trauma.

Előbbi azokra a krónikus sérülésekre utal, melyek az izmok, ízületek, szalagok és ínak túlhasználása okán jelentkeznek, és nagyrészt olyan sportokat érint, mint az úszás, biciklizés, vagy evezés.
Utóbbit a nagy erő hatására történt sérülésekre használjuk, mint például esések, balesetek, ütközések és általuk okozott vágások esetén. Ezek leginkább a kontaktsportokban elterjedtek, mint a futball és a rögbi. A makro-traumák továbbá lehetnek elsődlegesek (közvetlen szövetsérülés hatására) vagy másodlagosak (erők átadása vagy gyulladásos mediátorok és más citokinek felszabadulása miatt).

A TRX-ről röviden

A TRX egy edzőfelszerelés, melyet a volt haditengerész Randy Hetrick fejlesztett ki. Az ezzel végezhető mozgásformát felfüggesztéses edzésnek nevezzük, és lényege az, hogy a felszerelés segítségével az alsó vagy felső végtagokat egy pontból eredően támogatjuk, míg a test másik fele a földdel érintkezik.

Napjainkban egyre nagyobb teret hódítanak a saját testsúlyos edzések, melyek azt a gondolatmentet népszerűsítik, hogy a testmozgáshoz nem kell konditerem, akár a saját testünk segítségével is elérhetjük a kívánt esztétikai és egészségi állapot. A TRX ehhez nyújt egy bizonyos középutat, mert ugyan felszerelésről van szó, az edzés során mégis a saját testsúlyunkat hasznosítjuk, és nagyjából bárhol edzhetünk vele, csak egy alkalmas felület kell hozzá, ahová fel lehet helyezni.

Az anyagcserére és élettanra gyakorolt jótékony hatásai az élsportolók és tudósok körében már régóta ismertek, az utóbbi időkben viszont már szélesebb körökben is elkezdett terjedni az edzésforma, mint egy jó alternatíva a konditerem mellett.

A TRX szerepe a sérülések rehabilitációjában

A saját testsúlyos edzések mellett a TRX egyre nagyobb teret nyer a rehabilitáció eszközeként is. Ez annak is köszönhető, hogy mindenki hatékonyan használhatja, kortól, nemtől, fittségtől függetlenül.

Rehabilitáció során fontos szerepet játszik a core izmok fejlesztésében és a test stabilitásának növelésében, ami annak köszönhető, hogy a felhasználó a gravitáció ellen dolgozik a saját testsúlyát hasznosítva. Emellett javít az egyensúlyérzéken és az izmok rugalmasságán is. A felfüggesztés miatt az ízületeket nem terheli súly, a saját testsúlyos természete miatt pedig célzottan edzhetjük vele az izmokat, így pedig gyorsabb és látványosabb fejlődést érhetünk el.

Kinek ajánlott?

Mindenkinek, aki kedveli a funkcionális edzéseket és erős core izomzatot szeretne kialakítani, mindezt pedig otthon szeretné végezni. Emellett ajánlott gerinc eredetű fájdalmakkal küzdők és túlsúlyos emberek számára is, végül pedig a rehabilitáció remek eszközeként is szolgálhat a célzott edzéseknek köszönhetően.

A TRX előnyei

  • Széleskörűen alkalmazható az egyén fittségi szintjétől függetlenül;
  • Változatos gyakorlatok elvégzését teszi lehetővé;
  • Egyszerre fejleszti az erőnlétet és állóképességet;
  • A felfüggesztésnek köszönhetően a test tartásáért felelős izmok folyamatos használatban vannak;
  • Otthon is végezhető, akár a fizioterápiás kezelések után.

A TRX azért is kifejezetten hasznos a rehabilitáció terén, mert a felfüggesztéses gyakorlatok során a bizonyos szintű instabilitásnak köszönhetően a gyengébb izmok az azokat körülvevő erősebb izmokkal együtt dolgoznak a test rögzítésének érdekében. Így a teljes izomzat egyszerre edzhető. Erre egy példa, ha a valaki derékfájással küzd, a has edzésével (mely egyben a teljes core izomzatot is erősíti) együtt a hát izomzata is elkerülhetetlenül fejlődni fog.

Ha rehabilitációról beszélünk, a legfontosabb, amit el akarunk kerülni az újra sérülés, vagy a sérülés súlyosbítása az adott területen. A TRX pont ezért alkalmas a sport rehabilitációra, mert lassú, kontrollált tempóban lehet vele elvégezni a megfelelő gyakorlatokat. Emellett csökkenti az ízületeket érő hatásokat, ezzel is megelőzve az újra sérülés, vagy a meglévő sérülés súlyosbodását. A lassan végzett gyakorlatok növelik az izmok teherbírását, a felfüggesztés okozta instabilitás segítségével pedig olyan izomcsoportokat is elérhetünk az edzés során, melyeket a mindennapi életben elhanyagolunk.

Miben más a TRX edzés?

A TRX az alapvető túlélési ösztönöket ragadja meg. Vegyünk csak egy TRX mellizom gyakorlatot: a TRX segítségével előre dőlünk, és mivel a kezünk használatban van, ha elesünk, az arcunk fogja bánni. Éppen ezért a teljes izomzatunk azért dolgozik, hogy testünk stabil maradjon, az instabil környezet ellenére. Ezután pedig a földön végzett fekvőtámasz már könnyebb lesz, mert testünk és izomzatunk hozzászokott a folyamatos instabilitáshoz. Ezen kívül a felfüggesztésnek köszönhetően kedvünkre szabályozhatjuk a gyakorlatok nehézségét is, így amíg egy konditeremben számos különálló eszközt használnánk fel egy adott izomcsoport erősítésére, a TRX egyszemélyben oldja meg ezt.

Gyakorlati példák a TRX rehabilitációra

A TRX edzés hatása az egyensúlyra, koordinációra és az életminőségre traumás agyi sérülés után

A halálos kimenetelű és fogyatékosságot okozó sérülések hátterében, a legtöbb esetben traumás agyi sérülés áll. A traumás agyi sérülés sokszor túl sokáig marad ismeretlen, és a komplikációk csak egy idő után jelentkeznek. Az ilyen esetek leginkább a fejlett országokban vannak jelen, főként a fiatalok, vagy 65 év felettiek esetében, közülük is többségben a férfiaknál.

A kutatás menete

A kutatást 2016-ban végezték, alanyul 30 agyi sérüléssel diagnosztizált beteget választottak ki.

A Glasgow-skála alapján a tudatkárosodási szintjüket 13-15 pontnak állapították meg, amely enyhe agykárosodásnak számít. A tesztben 20 férfi és 10 nő vett részt, 19 és 64 év között, az alanyok átlagéletkora 39 év volt. A résztvevőket két csoportra bontották, a tanuló csoport és a kontroll csoport is 10 férfiból és 5 nőből állt. Az alanyok többsége esés következtében szenvedett agyi sérülést. Az alanyok koordinációját súly nélküli koordinációs tesztekkel mérték fel, ezen kívül pedig az egyensúlyt is ellenőrizték. A kísérlet 14 feladatból állt, melyből 7 az egyensúllyal, 7 a koordinációval foglalkozott. Az egyes feladatokat pontozással értékelték. Az életminőség felméréséhez az SF-36 nevű kérdőívet használták fel, mely az alábbi 8 szekciót foglalja magába és pontozza: életerő, fizikai funkcionalitás, testi fájdalom, általános egészség érzékelés, fizikai szerep működése, mentális szerep működése, szociális szerep működése és mentális egészség.

A felmérés 15 napig tartott és napi 30-40 percig tartó edzésből állt.
Az egyes alkalmak 3 részre voltak felosztva. Kezdeti részből, amely 5 perc az alsó végtagokat érintő nyújtó és bemelegítő gyakorlatokból állt, fő részből, mely egy 20 perces TRX alsóvégtag edzést takart, a befejező rész pedig 5 perc izom relaxációval zárta a gyakorlatokat. A két csoport közötti különbség az volt, hogy a tanuló csoport TRX felszerelést használt az edzésekhez, a kontroll csoport viszont anélkül végezte el a kísérletet, az ő gyakorlatuk csak nyújtásból állt. Az edzés alatt mindkét csoport esetében mérték az alsó végtagok izomerejét a Lovett tesztet felhasználva.
A felmérés elején és végén valamennyien kitöltötték az SF-36 kérdőívet, s ezután az összes kapott adat alapján értékelték a kutatás eredményeit.
Az eredmények megbízhatóságát statisztikai szignifikancia alapján állapították meg.

A kutatás eredménye

A két csoport Glasgow-skála szerinti tudatállapota a felmérés előtt nem mutatott jelentős eltérést. A Lovett teszt alapján megállapították, hogy a két csoport tagjainak alsó végtag izmai között a felmérés előtt nem volt jelentős különbség. A kontroll csoporthoz képest a tanuló csoport alsó végtag izmai a felmérés után jelentős különbséget mutattak. A koordináció terén szintén jelentős különbséget mutattak a tanuló csoport tagjai a felmérés elvégeztével. A kapott adatok alapján a tanuló csoport tagjai az egyensúly terén is lényeges fejlődést értek el.

Ez volt az egyik első teszt, amelyet a TRX agyi sérülések rehabilitációjában történő alkalmazásával kapcsolatban végeztek. A fizioterápia előtt, az ujjbegy-orrhegyérintés teszt közben a betegek remegést érzékeltek az ujjukban, kézfejükben, vagy egész karjukban, miközben próbálták elérni az orrukat. A legtöbbjük eltévesztette. A sarok a térdre tesztben a betegek csak nehézkesen tudták megtartani a lábukat, mert azok jobbra-balra lengtek. Néhány alany helytelenül végezte el az befelé-kifelé fordító és visszapattanó teszteket, de eredményeik javultak a terápia után.

Összességében a fizioterápia a következő tesztekben gyakorolta a legnagyobb hatást: szorítás, kézérintés, lábérintés (amikor a sarok a földön marad), kör rajzolása a levegőben, tartás vagy helyzetmegtartás (amikor a végtagot mozdulatlanul tartják). Az egyensúlyértékek mindkét csoport esetében javultak a teszt után, azonban a tanuló csoport eredményei lényegesebbek voltak. Az alanyok azokat a gyakorlatokat végezték el a legnehezebben, melyek során a láb támasztóterülete csökkentve volt (hátratett lábbal, vagy egy lábbal állás).

A résztvevők továbbá a csukottszemes gyakorlatoknál is nehézségekbe ütköztek. A TRX edzés elején féltek, és szorosan fogták a fogantyúkat, azonban a fizioterápia ezt a félelmet a legtöbb betegnél enyhítette. Az életminőség tekintetében a teszt előtt nem volt lényeges különbség a két csoport között. A felmérés elvégeztével mindkét csoport pontszámai növekedtek, azonban a tanuló csoport lényegesebb fejlődést mutatott.

Ugyan az agyi sérülések TRX segítségével történő rehabilitációjáról a külföldi irodalom nem számol be, Németországban végeztek felmérést a TRX idősek életminőségére gyakorolt hatásairól, melyben a TRX edzés szintén javulást eredményezett az alanyok esetében. Spanyolországban szintén végeztek kutatást, melyben az egyik csoport magas intenzitású szakaszos edzést végzett TRX felszerelés segítségével, a másik csoport pedig alacsonyabb intenzitású edzést felszerelés nélkül. A TRX felszerelést használó csapat itt is jelentősebb fejlődést mutatott az egyensúly és koordináció terén.

Összegzés

A kutatások eredményei alapján elmondható, hogy a TRX jelentős szerepet játszik a betegek egyensúlyának, koordinációjának és életminőségének javulásában.

A fent említett kísérleteknek köszönhetően tehát bátran kijelenthetjük, hogy a TRX felszerelés jelentős alternatívát nyújt a rehabilitáció terén, és sokrétűsége illetve széleskörű alkalmazhatósága miatt napjaink egyik legmeghatározóbb sporteszköze. Legyen az alakformálás, fogyás, erőnléti edzés, vagy akár sérülésekből történő felépülés, a felfüggesztéses edzések hatékony megoldást jelenthetnek.


Forrás: http://www.bit.ly/3exyUup / http://www.bit.ly/2Onn9vU / http://www.bit.ly/3eq85Iw / http://www.bit.ly/2DKlVJb / http://www.bit.ly/2ZvE85O / http://www.bit.ly/3h1BlHa / http://www.bit.ly/30ahqyZ

%d bloggers like this: