Vannak olyan mozgásformák és mozdulatok, melyeket fejlődésünk legkorábbi szakaszától napi szinten gyakorolunk. Ilyen a mászás, a járás, az ugrás, az úszás, az egyensúlyozás – és ilyen természetesen a futás is.

A futás az egyedfejlődésen túl az emberi faj fejlődése szempontjából is kiemelkedően fontos, hiszen mielőtt eszközöket kezdtünk készíteni és használni, az élelemszerzés fő „eszköze” a futás volt. Az ember addig üldözte a nála erősebb, és jóval gyorsabb vadat, ameddig az el nem fáradt és elejthető prédává nem vált. Mivel ez gyakran fordítva is megesett, így a futás olyan kiemelkedő evolúciós tényezővé vált, ami bár hosszú idő alatt, de az élővilág egyik legtehetségesebb hosszútávfutóját alkotta meg az ember személyében.

A futás az emberiség történelmében mindig fontos tényező volt.

Ceremoniális jelleggel mint a fittség kifejezője, már az ókori Egyiptomban megjelent. A „heb sed” nevű ünnepen a fáraóknak a beiktatásukat követő 30. évben, majd minden ezt követő harmadik évben futással kellett bizonyítaniuk, hogy továbbra is alkalmasak tisztségük betöltésére. Időszámításunk előtt háromezer környékéről állnak rendelkezésre ehhez köthető bizonyítékok.

Később, a harmadik átmeneti kor idejében (i.e. 7. század) megjelent egy másik, immáron verseny jellegű futó esemény. Ezen az egyiptomi katonáknak a Memphis és Faiyum oázis közötti 50 kilométeres távolságot kellett átfutniuk oda-vissza úgy, hogy az oázisban a visszatérés előtt mindössze 2 órát pihenhettek.

A futás mozgás és sportolás terén betöltött központi szerepéről árulkodik az is, hogy egyes források szerint i.e. 776-ban az, első ókori olimpián, a futás volt az egyetlen versenyszám. A korabeli feljegyzések szerint a stadionban kimért 192,27 méteres táv, Héraklész lábai méretének 400-szorosa volt. Ezt később megkétszerezték (diaulosz), kerekítették, és így alakult ki a mai 400 méteres pálya.

A futás történetének következő, széles körben ismert epizódja a marathóni csatához köthető. Philipidész, a katona – aki nem mellékesen hivatásos futó volt – a legenda szerint azért futotta le a csata helyszíne és Athén közötti 40 km körüli távot, hogy a győzelem hírét megvigye, és figyelmeztesse az athéniakat a perzsa seregek közeledtére.

1896-ban, az első újkori olimpián a marathóni futás versenyszámát Szpirídon Luísz nyerte meg, 2 óra 58 perces eredménnyel. A legenda szerint a versenyszám fontossága miatt Georgiosz Averoff – görög milliomos, akinek adománya nélkül az első újkori olimpia nem jöhetett volna létre – kijelentette: amennyiben görög versenyző nyer, a győztes elveheti lányát és további egymillió drachma hozomány üti a markát. Mivel a győztes már nős volt, ő a felajánlásnak csak a második részére tartott igényt.

A futás érthető módon át- és átszövi történelmünket, mindennapjaink részévé vált. A sétát követően, és a kerékpározást megelőzve a második legnépszerűbb mozgásforma világszerte.

Természetes (generikus) mozgásformáról lévén szó ebben nincs is semmi meglepő. Mégis, érdemes megvizsgálni, melyek azok a tényezők, amelyek mozogni vágyók millióit késztetik hétről-hétre arra, hogy hóban-fagyban, kánikulában, erdőben vagy síkvidéken futni induljanak.

A következő felsorolásból kitűnik, hogy ez a mozgásforma az egyik legalkalmasabb arra, hogy mind fiziológiai, mind pedig szociális és mentális értelemben úgy tegyen hozzá a rendszeresen futók mindennapjaihoz, hogy eközben időt és kiadásokat spórol meg.


A futás fiziológia hatásai

Szív és érrendszeri hatások

A futás a kardiovaszkuláris egészség megőrzésének egyik legkiemelkedőbb eszköze. Mint aerob mozgásforma, a futás mind a szénhidrátokat, mind pedig a zsírsavakat energiává változtatja. Számtalan kutatás bizonyította, hogy a rendszeresen futók pulzusa alacsony marad – tehát kíméli a motort – míg vérük oxigén szállító képessége messze átlag fölötti, vagyis a szervek oxigénellátása – futáskor és attól függetlenül is – minden pillanatban megfelelő. Echokardiográfiai (szív ultrahangos) vizsgálatok tanúsága szerint a hosszútávfutók baloldali kamrája nagyobb, erőteljesebb, ennélfogva hatékonyabb az oxigén megfelelő mértékű pumpálásában, mint a mozgásszegény életmódot folytatóké.

Fogyás

A futás a fogyás egyik leghatékonyabb eszköze. Hogy futás közben mennyi kalóriát égetünk, olyan körülményeken múlik, mint a súlyunk, magasságunk, korunk, nemünk, fittségi szintünk, futásunk intenzitása és a mozgásforma terén szerzett tapasztalataink.

A mozgásforma fogyás terén biztosított kimagasló hatékonysága mögött a zsírégetés mellett számos fontos tényező húzódik meg. Ezek közül kiemelkedik az a tény, hogy alacsony eszközigénye mellett a futás szinte bárhol, bármikor végezhető, így pedig könnyen fenntartható az a rendszeresség, ami minden mozgásforma esetén a jótékony hatások jelentkezésének alapfeltétele.

Izomfejlesztés

Sokan azt gondolják, a futás csak a lábakat erősíti. Amellett, hogy ez a mozgásforma – a már fent említetteken túl – valóban altestünk fizikai állapotát fejleszti leglátványosabban, korántsem elhanyagolhatók a futás testünk más részeire gyakorolt pozitív hatásai.

Ahhoz, hogy futás közben felsőtestünket stabilizálni tudjuk, csípőnk stabilizálására van szükség. Ehhez core izomzatunkat, vállainkat is aktivizálni kell. Bár az igazán kidolgozott felsőtest az atléták közül elsősorban a rövidtávfutókra jellemző, ne legyenek kétségeink: a futás megfelelő mértékben tartja formában és terheli felsőtestünket is.

Hatása a csontokra

Mára a legtöbb szabadidő sportoló tisztában van vele: a hobbi szintű futás egyik legnagyobb jótéteménye annak csontokra gyakorolt hatása. Az idősebbekre – közülük is főleg a nőkre – jellemző a csontok kémiai anyag-összetételének átalakulása, valamint a csontritkulás, ami egyrészt nagyobb balestveszélynek teszik ki őket, másrészt az így bekövetkező balesetek következményei is súlyosabbak idősebb korban.

Számos kutatás bizonyította, hogy a futás a csontok sűrítése terén hatékonyabb, mint a többi nem súly mozgatására szolgáló mozgásforma. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az erőnléti edzéseket el kell felejtenünk a csontok sűrítése miatti igyekezetünkben. A két eltérő mozgásforma együttes gyakorlása a kívánatos cél ehelyett.

Hatása az általános mozgási képességekre

A futás – a futballtól a krikettig – számos egyéb mozgásforma alapmozgása. Nem meglepő tehát, hogy a rendszeres futó edzések, amelyek fejlesztik állóképességünket, testi erőnket, tüdőkapacitásunkat, egyúttal általános értelemben is jobb sportolót faragnak belőlünk. Nehéz olyan sportot találni, melynek edzésrendjében nem található meg ez a mozgásforma – nem véletlenül.

A futás hatása mentális állapotunkra

Az angol nyelvben “runner’s high”-nak nevezett állapot a rendszeres futással alakul ki. A közelmúlt kutatási eredményei a jelenséget a már ismertetett evolúciós gyökerekre vezetik vissza.

David Raichlen, az Arizóniai Egyetem antropológus professzora “megengedhető addikcióként” jellemzi a vizsgált jelenséget, ami ahhoz segít minket hozzá, hogy rendszeresen futócipőt húzzunk, és köröket rójunk lakókörnyezetünk körül. Raichlen megvizsgálta a futás, és az illegális drogok okozta érzetek közti hasonlóságokat.

Amikor aerob mozgásformákat végzünk, szervezetünk a tudat módosítására alkalmas anyagokat – cannabinoidokat, a marihuánában található kémiai anyagot – termel. Raichlen kíváncsi volt, hogy az életmódjukban hosszútávfutásra “szakosodott” állatok esetében is jellemző-e ez. Ha igen, a runner’s high talán nem is csak az embernél tapasztalható furcsa jelenség. Lehetséges, hogy ez az egyik evolúciós hozadéka azon fájdalmas erőfeszítéseknek, amelyeket az ember törzsfejlődése során az életben maradásért tett, és ami egyúttal egészségesebbé, jobb vadásszá, végső soron eredményesebb gén-továbbörökítő egyeddé tett minket.

Raichlen a kutatásában kutyákat (szintén hosszútávfutók) és vadászmenyéteket (nem hosszútávfutók) helyezett futópadra. A vizsgálatok alapján a kutyák szervezete ugyanazon kémiai anyagokat állította elő, mint az emberé. A menyéteknél ugyanez nem volt tapasztalható. Raichlen ebből evolúciós eredetű működésre következtetett, ahol az említett anyagok az egyed túlélését segítik elő.


„A rendszeres futáshoz ki kell kanyarítanod egy darabot a napodból. Még ha csak egy fél, vagy egy órát is. Ha ez lehetetlennek látszik, tedd föl magadnak a kérdést: mennyi időt töltök tévénézéssel? Vagy a világhálón? Vagy vásárlással? Vedd el ezekből az időt, és fordítsd olyasmire, ami jót tesz neked!” – Scott Jurek

Futni egyszerű, de nagyszerű: hatékonyan növeli a vitalitásunk és tökéletes eszköze a jobb közérzetünk alakításának.

A futás egy mindenki számára ajánlott természetes mozgásforma. Elvitathatatlan bája, hogy ha eszünkbe jut és időnk van rá, nem kell várnunk semmire és senkire – gyakorlatilag bárhol és bármikor nekiállhatunk.

Igaz, a futók többsége ma már leginkább futócsíkon, gyakorta futógépen fut, de felgyorsult világunkban ez a tendencia nem meglepő. Ráadásul hálásabb érte az egészségünk, a testünk és a lelkünk is, mintha a kifogásokat keresve egyáltalán nem mozognánk.

„A hosszú futások teszik tigrissé a macskát” – Bill Squires


Te is a futás szerelmese vagy?❤️

Lenne kedved másoknak is segíteni, hogy szerelembe eshessenek?

Annyit kell tenned, hogy a következő futáskor előveszed a mobilod, és egy rövidke videóban megmutatod, hogy épp merre futsz, mit látsz, és közben őszintén elmondod, mi az oka annak, hogy rendszeresen futócipőt húzol.

Vagyis arra kérünk, hogy mondd el: Te miért szeretsz futni?

Elég néhány szó, akár futás közben is, hisz a videó lényege, hogy pár pillanatig mind ott lehessünk veled! Akár kora reggel futsz az ébredő utcákon, akár délután egy napfényes parkban, akár késő este a konditerem futópadján… hogy kicsit mind átérezhessük azt, amit akkor és ott Te.

Töltsd fel a videót a Mozgástér FB csoportba szeptember 4-ig, mi pedig ezekből a színes-kedves inspiráló futós videókból fogjuk összegvágni a szeptember 2. hetében induló #mozgástérFUTÁSkihívás hivatalos motivációs videóját.

Mozogni jó, együtt pedig könnyebb.

Köszönjük neked, ha #bennevagy!

%d bloggers like this: