Az ember számára a természetben sportolás elsősorban friss levegőt, madárcsicsergést, megnyugvást, kikapcsolódást és feltöltődést jelent. Egy ott élő vadállatnak azonban könnyen fenyegetővé válhat az olyan ember jelenléte, aki közel kerül hozzá, de nincs tisztában az ilyenkor hasznos alapvetésekkel.

A természetben sportolva érdemes mindenre felkészülni. Legyen nálunk telefon, igazolvány, víz, energiaszelet, és öltözzünk rétegesen. Jó hasznát vehetjük egy esőkabátnak, fájdalomcsillapítót is tartalmazó elsősegély csomagnak, többfunkciós bicskának és – ahogy az alábbiakból majd kiderül – egy paprika spray vagy SOS síp sem árt, ha kéznél van.

Minden szereplőre nézve szerencsés, hogy a vadállatok normál esetben elkerülik az embert. De ha a széljárás miatti takarásból kerülünk eléjük, ha a hangos vízzubogás vagy szélzúgás elfedi a közeledésünk zaját, esetleg túl közel haladunk el a kicsinyeik rejtekhelyéhez megtörténik a találkozás.

Bármilyen helyzetben vagyunk, ilyenkor abból kell kiindulnunk, hogy egy vadállat viselkedése kiszámíthatatlan. Nem ítélhetünk abból, hogy ránézésre békés, barátságos. A vadállatok helytől, időjárástól, táplálékellátottságtól (hogy éhes, vagy jóllakott jóllakott), hormonális állapottól, fenyegetettségtől függően fajonként, és fajon belül egyedenként is másképp viselkedhetnek.

Az alábbi felsorolás minden vadállattal történő találkozás esetén haszonnal kamatoztatható, és aki csak ennyit tud az ilyen kor ajánlott viselkedésről, már annak is jó eséllyel csak izgalmas kaland marad a Nagy Találkozás.

  • Miután megpillantottad az állatot állj meg, és csendben figyeld, hogy észrevette-e a jelenléted.
  • Ha az állat nem vett észre, nyugodtan, lépésről lépésre hátrálj ki azon az úton, amerről jöttél.
  • Az állatot a lehető legnagyobb körben megkerülve haladj tovább.
  • Hallótávolságon belül ne csapj zajt, ne kiabálj, mert azt magára nézve veszélyként érzékelheti, akár támadásnak is veheti az állat.
  • Soha ne közelíts meg a vadállatot, akkor sem, ha nyugodtnak tűnik.
  • A látszólag magányos, fiatal egyedeknek valószínűleg az anyja is közel van. Ne közelíts feléjük, semmi esetre se próbáld őket megsimogatni vagy felemelni.
  • Ha az állat észrevett, de nem mozdul, folyamatosan figyelve őt kezdj nagyon lassan hátrálni azon az úton, ahonnan jöttél.
  • Ha az állat feléd fordul, esetleg megindul feléd, emeld a kezed lassan a fejed fölé és halkan beszélj, énekelj, hogy az állat emberként tudjon azonosítani.
  • A legtöbb erdei állat gyorsabb az embernél. Ne próbálj meg elfutni.
  • Ha az állat támadó viselkedést mutat, kapaszkodj fel egy általa nehezen elérhető helyre (fára, sziklára), ezzel időt nyersz. Használj mindent, amit tudsz, hogy elijeszd az állatot: paprika sprayt, sípot, botot, követ – bármit, ami a kezed ügyébe kerül.
  • A vadállatok veszélyhelyzetben gyakran „blöffölnek”: megindulnak, majd megtorpannak, hogy lássák a reakciót. Mindig igyekezz mérlegelni, mennyire hergeled te a viselkedéseddel az állatot, és mennyire vagy valódi veszélyben. 

Nem csak neked, az állatnak is van veszteni valója egy fizikai konfliktusban.

Mivel a számára már egy kisebb seb is végzetes következménnyel járhat, a legtöbb esetben – bár ő felfigyel rád – te észre sem veszed a jelenlétét. Kikerül, visszahúzódik, elrejtőzik előled.

A hazánkban élő vadállatok ritkán támadnak emberre, nincs okunk a túlaggódásra. Azonban, ha természetes terepen tervezünk sportolni, mindenképpen érdemes előtte felkészülnünk a környék vadvilágából, és az érvényes rendelkezések megismerése céljából felkeresnünk a tájegységhez tartozó természetvédelmi hatóság oldalait.

%d bloggers like this: