A kerékpározás, az autós közlekedés, a balesetek száma, valamint a levegő minősége olyan kölcsönösen összefüggő jelenségek, amelyekkel foglalkozni kell, mind a saját egészségünk, mind a számunkra élhetőbb környezet biztosítása érdekében.

A bringás kihívás kapcsán, mi eddig javarészt a kerékpározás dicséretét zengtük. De – mint minden mozgásformának – a kerékpározásnak is megvannak a maga kockázatai és mellékhatásai.


Légszennyezés

Bár a nagy lélekszámú települések légszennyezettsége egy mindenkit érintő probléma, vannak, akik szerint ezt a bringázások bánják a leginkább, a fizikai megerőltetéssel járó mélyebb, intenzív légzésszám miatt. Sokan ezért is fordulnak el a rendszeres városi kerékpározástól… Ugyanakkor más vélemények szerint a zárt térben utazó autósok, tömegközlekedők vannak jobban kitéve a levegőben található gázoknak, károsanyagoknak.

Akár így van, akár úgy, kerékpárral közlekedve érdemes alternatív útvonalakat keresni a túl forgalmas, zsúfolt utak helyett, a piros lámpánál pedig a sor elejére állni, nem a pöfögő buszok és autók mögé!

A levegőszennyezésért nagyban felelős autók azonban egy másik, sokkal kézzelfoghatóbb veszélyforrást is jelentenek a bringásokra.


Balesetek

A kerékpáros balesetek kockázatának megelőzése és elkerülése érdekében, maga a kerékpáros tehet a legtöbbet. Saját érdekében, a forgalomban közlekedve megfelelő eszközzel, megfelelő közlekedési ismeretek birtokában és kultúrával kell rendelkeznie.

Emellett a biztonságos közlekedés esélyeinek erősítése érdekében az autóvezetők, és az autóval, vagy kerékpárral soha nem közlekedő gyalogosok számára is érzékenyítő, oktató programokra lenne szükség…


A kerékpározás élettani, és az egészségünkre gyakorolt hatásairól egy korábbi bejegyzésünkben már írtunk, és érintettük benne a társadalmi haszonulás témakörét is. Ez utóbbi kapcsán fogunk most az Európai Kerékpáros Szövetség tanulmányában tovább kerekezni – immár konkrét számok mentén.

Adott egy település…

…amiben minél több ember közlekedik itt autóval, annál szennyezettebb lesz a levegő, annál több lebetonozott útról, parkolóhelyről kell gondoskodnia a település vezetőségének. Ugyanakkor, ha több ember közlekedik kerékpárral, jobb minőségű lesz a levegő, több, társadalmilag hasznos és/vagy zöldesíthető közterülettel rendelkezhetnek a vezetők.

Tulajdonképpen, ennek az egyszerű összefüggésnek a komplex hatásait vizsgálja makroszinten az Európai Kerékpáros Szövetség (ECF) 2011-ben kiadott tanulmánya is.

Az Uniós emissziócsökkentési célokban a kerékpározás szerepét vizsgáló tanulmányból kiderül, hogy a kerékpározásnak kulcsszerepe lehet az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében.

Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának Uniós szintű csökkentésére vonatkozó terveket egyre többen kezelik fenntartásokkal, mivel az eddigi eredmények és a folyamatok jelenlegi állása jócskán elmarad az EU vállalásaitól.

A jelenlegi jelentések szerint az EU – technológiai újításokkal és hatékonyságnöveléssel – nem tudja teljesíteni a közlekedési szektor kibocsátásának 60%-os csökkentését 1990 és 2050 között. A tanulmány számszerűsíti a kerékpározás által megtakarítható kibocsátást és összehasonlítja azt más közlekedési módokéval.

Figyelembe véve a kerékpárhasználathoz köthető gyártási, karbantartási tényezőket valamint az üzemanyagigényt (élelmiszer), a kerékpározás kibocsátása kevesebb, mint tizede a személygépkocsiénak.

A személygépjárművek, buszok, elektromos rásegítésű kerékpárok és hagyományos kerékpárok összehasonlításával az ECF azt vizsgálta, hogyan segítheti a kerékpározás az 2050-es uniós célok elérését a közlekedésből fakadó ÜHG kibocsátás csökkentése terén.

A tanulmány szerint, ha minden EU-s állampolgár annyit kerékpározna, mint a dánok 2000-ben (átlagosan naponta 2,6 km), azzal közlekedési szektorban kitűzött kibocsátáscsökkentés több mint negyedét tudná teljesíteni az EU.

„Kerékpározzunk napi 5km-t, és akkor elérjük a kitűzött cél 50%-át!” – mondja Benoit Blondel, a tanulmány szerzője, az ECF környezeti és egészségügyi szakembere.

„A kerékpározásban rejlő lehetőség a célok elérésének segítésében óriási, ráadásul nagyon kevés ráfordítást igényel. Sokkal olcsóbb elérni azt, hogy többen kerékpározzanak, mint azt, hogy több elektromos autó legyen az utakon.” – Benoit Blondel

A tanulmány főbb megállapításai

  • A kerékpározáshoz köthető kibocsátás kevesebb, mint tizede a személyautókhoz köthető kibocsátásnak, beleszámítva a kerékpáros megnövekedett élelmiszerigényét a gépjárművezetőhöz képest. Az elektromos kerékpárok kibocsátása azonos szinten van a hagyományos kerékpárokéval.
  • Az elektromos kerékpárok emellett 56%-kal távolabbi napi ingázást tesznek lehetővé, amivel kiváltható az autós utazások 39%-a. Ezért különösen nagy potenciállal bír a közlekedésből eredő kibocsátások további csökkentésében.
  • A közösségi kerékpáros rendszerekben szintén nagy lehetőség rejlik a további kibocsátáscsökkentésre, figyelembe véve, hogy a felhasználók 50-75%-ának jelentenek alternatívát a motorizált közlekedésre.
  • Ha a kerékpáros közlekedés gyakorisága az EU 27 tagországában megegyezne a Dániában 2000-ben mért adatokkal (átlagban 2.6 km/nap),
  • akkor azzal 2050-re a közlekedési ágazatra vonatkozóan 26%-os csökkentést lehetne realizálni.
  • Az EU kőolaj importja 955 millió hordó évente. Ha az európai állampolgárok annyit kerékpároznának, mint a dánok, az közel 10%-kal csökkentené az EU olajimportját.
  • Az EU kibocsátáscsökkentési terveinek eléréséhez a technológiai lépések nem elegendőek, ambiciózus tervek szükségesek, melyek középpontjában az egyéni motorizált közlekedéstől való elmozdulás áll. A hatékonyságjavító intézkedések kombinációja (pl. járművek hatékonyabb használata, alacsonyabb szénintenzitású üzemanyagok, közlekedési rendszer hatékonyabb használata) csupán 20%-os csökkentést eredményeznek 2050-ig az 1990-es adatokhoz képest.

Emlékszel?

A bringás kihívás kapcsán, eddig javarészt a kerékpárok dicséretét zengtük.
Valójában most sem tettünk mást, mint ezt folytattuk.
Mikor gyalogosként, bringásként, motor- vagy autóvezetőként útnak indulunk, mindig, mindannyian kockázatot vállalunk.
Amit tehetünk, hogy felkészülten, körültekintően, felelősen veszünk részt a közlekedésben, és közben ügyelünk a saját és a környezetünk védelmére.

Tegyünk így, és tegyük a legjobban.

KERÉKPÁROZZUNK!

%d bloggers like this: